A hét sugár - Egy Mester táblázata

Úgy tűnhet, hogy ez a fejezet ismét végighalad bizonyos tekintetben azokon az alapokon, amelyek a XI.-től a XVII. fejezetig tartanak, és amelyek leírják a sugarak vagy típusok jellemzőit egytől egyig, azonban egészen véletlenszerűen történt, ráadásként azoknak a fejezeteknek az anyagához, amelyeket már osztályoztunk és levezettünk. Azért alakult így, mert az okkult témákról szóló könyvek jól ismert szerzője, C. W. Leadbeater egy nap átadta nekem a szóbanforgó táblázatot azzal a kérdéssel, hogy mit gondolok a benne szereplő homályos értelmű állításokról. Elmagyarázta, hogy a táblázatot körülbelül negyven évvel ezelőtt adta át neki egy magas fokon álló okkultista, Mesterekről szóló listájába foglalva. Azt tanácsolta, hogy adjam ki saját anyagomat a sugarakról könyvbe foglalva, és engedélyezte a nyomtatást, és magyarázatokkal való ellátását. Ezután ő is kiadta saját könyvében, " A Mesterek és az ösvény" [The Masters and the Path] című könyvben. Természetesen nem a táblázat eredete érdekes, hanem a nagyon rövid állítások összetevődése és ösztönző hatása, amelyek nagyon értékesek, hatékonyan és pontosan rámutatva minden egyes sugár lényegi tulajdonságaira.

Kezdjük el értelmezni a homályosabb pontokat, amelyek valamikor talányosak voltak, de tisztázódtak számomra annak a tudásnak a fényében, amelyet már összegyűjtöttem e témában.

1. A fohat és shechinah kifejezések, amelyek összetétele jelzi az első sugár jellemvonását, ismerősek a Madame Blavatsky nagy műve, " A titkos tanítás" tanulmányozói számára. Fohat egyedül jelöli a megnyilvánulásban a Hármasság l. számú , teljesen leírhatatlan aspektusát, amelyet, elképzelhetően, alkalmaztak néhány tökéletesen elgondolhatatlan módon, amikor a megnyilvánult Egy "sokasággá akart lenni", ez lévén az erő, ami egyesítette Vishnut és Brahma-t, és feltűnik ismét bárhol, ahol alany és tárgy kapcsolatba kerül. Fohat-Shechinah ugyanazt az első erőt jelenti, amelyik mint Shakti fordult kifelé, lent, az ember szintjén, mint benne lévő akarat megjelenve, olyan képesség vagy erő, aminek a segítségével változik, és úgy irányítja az elmén át, ahogy elmagyaráztam. Ez tiszta élet, amelyik figyel a megnyilvánult életre, és okozza periodikus fejlődését mindennek, ami növekszik.

Lent, az ember szintjén, az atma-buddhi-manas-ban ez az első erő, mint élni akarás jelenik meg. Az akarat a lét öröme. Működésben ez annyi, mint valakinek lenni. Az ember hármas tudatossága, úgy lehet mondani, tükrözi az eredeti hármat, amit I. fejezetünkben részletesen kifejtettünk. Az ember tudatossága, mint egész, kettőnek a hármon keresztüli kifejeződése, Vishnu sugarának Brahma otthonán vagy formáján keresztül. Ebben a tudatosságban vagy sugárban a három ismét feltűnik, mint alosztály:

Az 1. tartalmazza az akaratot, annak tudását, ami felett vagy túl van, a 2. tartalmazza az érzést, vagy tudást az életről, és a 3. tartalmazza a gondolkodást, a tudást arról, ami alatta van, vagy ami forma.

Fohat jelenléte nélkül nem kapcsolódhatna, vagy nem jöhetne össze a tudatosság világa a forma világával. Így a fohát az erő, amelyen keresztül gondolat hat formára, és megfordítva, mindenütt.

A táblázat felsorolja a mindegyik sugárra jellemző mágiát. Hogy a Mester miért beszélt nevezetesen mágiáról, nem tudhatjuk biztosan, csak töprenghetünk. A sugarakról való tudás oly gondos elrejtésének fő oka Madame Blavatsky állítása szerint az volt, hogy a sugarak ismerete nagy erőt kölcsönöz. Sokan kutatnak abból a célból, hogy kitalálják saját sugarukat, és a megfelelő mágiát űzhessék, amelybe az erő rajtuk keresztül természetesen árad, és várhatóan nagy erővel és viszonylag könnyen áramlik. Így a mágia gondolata volt inkább az elmében, amikor a sugarakról beszéltek.

Az első sugárral kapcsolatban nem emlegetnek mágiát, mivel minden valószínűség szerint magának az embernek az akarata az egyetlen, más csatornák igénybevétele nélkül, amit ennek a sugárnak a büszke lényei kegyeskednek alkalmazni, és viselkedésük jogos, mert ők az önvaló erejét könnyebben érzik, mint mások.

Mindenkire, aki közvetlenül megismerkedett a hindu vagy brahmani vallással, amelyik még Shri Krishna kultuszának feléledése előtt létezett, hatást gyakorolt ragaszkodása ahhoz a tantételhez, hogy az emberben lévő atma vagy önvaló azonos az egyetemes önvalóval, a tudatosság megcáfolhatatlan központjával, amely arra rendeltetett, hogy felszabaduljon a földi kötöttségek alól, nem külső kegyelem által, hanem saját létének minden részecskéje egy-pontosított uralásával, és gondolatban és tevékenységben annak megerősítésével, ami a nagy mondásban testesül meg: "Én vagyok Az". Ha ez a vallás nem is volt olyan szelíd és nyájas korábbi formáiban, mint napjainkban, legalább feltüntette az akaratot a lehető legerősebb fényben, a karma és dharma, félreérthetetlen tantételeiben, az igazságosság elvében és értékében való hitben, és abban az állításban, hogy az embernek nincs mitől félnie sajátmagát kivéve, mert isteni, és mert saját sorsának ura.

Az ősi Bhishma bátorsága és akarata ennek a vallásnak tipikus példája. Megmutatkozott nagyszerű függetlenségében, amikor Shishupala király rettenetes dühhel fenyegette, előállt, és nagy nyugalommal válaszolt: "Tudd meg, én a Föld minden királyára olyan könnyedén tekintek, mint szalmaszálra. Ha megölnek, mint a mező fenevadját, vagy elégetnek, lábamat valamennyietek fejére teszem. Előttünk most az Úr áll, akit imádok." Mondhatom, hogy eltávozóban nem szükséges az első sugár jelöltjének ezt a nyelvet utánozni, a körülmények rendkívül idegesítők voltak, ezen kívül az utánzás nem jellemző az első sugárra. Később, a csatamezőn, ahol Bhisma feküdt haldokolva, nyilakkal teletűzdelve és sebekkel borítva, elhalasztotta halálát, hogy beszélhessen a köréje gyülekezett emberekkel az igazság tizenhárom formájának értékéről, és, hogy biztosítsa őket, hogy az erőfeszítés nagyobb dolog, mint a végzet, és hogy az ember akarata minden eseménynél felsőbbrendű. Még Shri Krishna is, aki a második sugár szeretet hatását tette a hinduizmus legnagyobb kiválóságává, az emberek által kifejlesztendő isteni tulajdonságok felsorolását a félelemnélküliség, szattvikus tisztaság, és a bölcsesség állhatatos keresése erőteljes erényeivel kezdte.

2. A bölcsesség fogalma, ami a második sugár jellemzője, kevés magyarázatot igényel, mégis utalnom kell ismételten arra a fontos tényre, amit már hosszan vázoltam, hogy minden bölcsesség aktív formája és lényege a szeretet. A raja jóga kifejezés a táblázatban, úgy gondolom, a Bhagavad Gita-ban Shri Krishna által tanított egyesülés nagyszerű királyi tudományára utal, és a sok évvel ezelőtt használt "emberi elme" kifejezés ebben a vonatkozásban nem annyira a manas elemre utal, az elmére, amelyet a raja jógában csak egy hatodik érzéknek tekintettek, mint amennyire az emberi tudatosság valódi központjára, amit buddhinak neveznek. A buddhista vallás bizonyosan a második sugár típusa. Milyen gyakran hangsúlyozta Alapítója a hinduknak, a Ganges völgyében fel-le vándorolva, a büszkeség veszélyét, ami az önvalóról szóló tantételükben van, ha bárki azt mondja: "Én Az vagyok", úgy gondolva az Én-re, ahogy az emberek hajlamosak, az anyag, sőt saját eszméik és érzéseik szempontjából, jelenlegi tudatállapotukban. Milyen gyakran hangsúlyozta, hogy nincs örök önvaló, ahogy az emberek általában sajátmaguk létezésére gondolnak. Ne felejtsük el jóságról szóló tanítását ez az Ember "aki Ázsiát jámborrá tette", aki az Ő nagy szeretetének lenyomatát hagyta a világra, úgy, hogy embermilliárdok váltak követőivé, a közbenső századokban, akik minden egyeben túl arról nevezetesek, hogy jámborak és személyes önzéstől mentesek. Az egyetlen vallás, amelyik sohasem üldöztetéssel terjedt, mégis, a legnagyobb számban nyert meg követőket, mint bármelyik más vallás valaha. Ez a vallás biztosan a második sugárhoz tartozik.

3. A harmadik sugár jellemzője a táblázatban úgy szerepel, mint akasha. Az akasha-t úgy írják le, mint az egyetemes elme tárházát, valamennyi archetípus helyét, bolygónk tudatosságának emlékezetét, annak eszközét, ami által a tudatosság kitölti a teret, úgyhogy abból a tárgyias élet valamennyi jelensége megkülönböződés által ered. "Márványtömb", amelyben az összes lehetséges szobor egymás mellett létezik, mielőtt még a szobrász megmunkálná, a határtalan objektív lehetőség, a mindenütt létező laya pont, ahol minden találkozik.

Az asztrológia fogalma, azt hiszem, itt nem a jelképek és spekulatív hasonlóságok rendszerére vonatkozik, amit ma ezzel a névvel illetnek, a Planetáris Szellemiségek befolyásának pozitív tudománya az, ami a sugár élén áll. Az ehhez a sugárhoz tartozó ember mágiáját tanulva megtudhat mindent az anyag és az erő minden fokozatának és fajtájának hét megkülönböztető típusa tulajdonságairól, így az egész világ feltárulhat az ehhez a sugárhoz tartozó szakértő számára, mint egy sakktábla, amelyen láthatja valamennyi rész helyzetét és erőit, és hozzáillesztheti azokat az élet szolgálatában álló célhoz. A természet összes erői nagy matematikai tudományt képeznek, vannak kapcsolódási vonzódások, amelyekre a magnetikus kifejezés nagyon jól illik. A kaldeon vallás, csillagimádatával és asztrológiai gyakorlatával, "Számok Könyvé"-vel, azzal, hogy összeköti a tudás fáját az élet fájával, és a holdistennek való hódolatával elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy ehhez a sugárhoz tartozónak lehessen tekinteni.

4. A következőkben rátérünk Horus születésére, ami nagyon páratlannak tűnik ahhoz, hogy egy sugár jellege legyen, de minden világossá válik, ha felidézzük azt, ami a VIII. fejezetben áll maya-ról, mint Shiva inkarnációjáról, ami kapcsolatot teremt Vishnu és Brahma között, és bevezeti a harmóniát a tudatosság és az anyag közé. Amikor Osiris-t megfosztották birodalmától, az emberek szenvedése nagy méreteket öltött kegyetlen zsarnokuk alatt, ő azonban újraszületett saját fiában, Horus-ban, aki eljött, hogy megtorolja a gonosz dolgokat, és helyreállítsa a boldogságot. Az egyiptomi vallásban Osiris halála miatti szertartásos gyász nagyon valóságos volt, és jelképezte a boldogságra áhítozó hatalmas étvágyat (a mi anandánk), amit az emberek mindenütt keresnek földi kötelékekben. Set, Osiris gyilkosa, a természet lázadó eleme, az éjszaka sötétsége, akit Horus legyőzött, aki helyreállította a harmóniát, és végül a méltó jutalmak és büntetések istene lett. Horus is, az emberre jellemzően, közbülső állapotban van, akiben a legmagasabb szellem és a legalacsonyabb anyag találkoznak, és kerülnek összeütközésbe és harmóniába.

Ez egy nagyon érdekes téma, törekedni fogok arra, hogy teljesebben megmagyarázzam, utalással az emberben levő hét princípiumra. A negyedik princípium, amit néha antahkarana-nak hívnak, szó szerint belső eszközt vagy közeget jelent. Efelett van (bizonyos értelemben) ama, buddhi és manas, az első három princípiumot képviselve, és alatta van három princípium, amelyek az ember alkatában az ötödiket, hatodikat és hetediket képviselik. Ez utóbbi három leírására alkalmazott fogalom rendkívül zavaros, mivel a különféle szerzők eltérően használják. Engedjék meg, hogy előírjak tetszőlegesen egy fogalomkészletet a jelen tanulmány céljaira. Amit általában alsó elmének neveznek, az kama-manas , azaz manas vággyal, manas, ami külső dolgokban érdekelt. Talán a kama szót túlságosan korlátozott értelemben használták, mint ami semmi mást, csak hatalmas érzéki vágyat foglal magában, de az valamennyi vágyat jelenti. A vágy a szeretet kifelé forduló aspektusa, a három világ dolgainak szeretete, holott a valódi szeretet az élet vagy az isteni szeretete, és a felsőbb vagy befelé forduló önvalóhoz tartozik. Amit általában asztrális princípiumnak neveznek, az egyszerűen kama, habár kama-rupává válik, amikor egy határozott asztrális test alakul ki. A hetedik princípium az éterikus másolatban van, amit olykor linga sharira-nak vagy finom testnek neveznek.

A sűrű fizikai testnek nincs valódi emberi princípiuma. Csak egy része a külső világnak. Még csak nem is az ember keze, csak egy kesztyű kezére, ami az éterikus mása. A sűrű fizikai test csak arra való, hogy az érzékelés és tevékenység belső szerveit hordozza, ami által az ember a fizikai síkon működik. A hét princípium táblázataiban néhány mutatja az antahkaranát és a többit, a sűrű fizikai testet, de sohasem együtt. Készítünk három táblázatot az alábbiak szerint:

1 2 3

Rögtön látható, hogy az első táblázat helyesen mutatja az átlagember hét princípiumát, a második az okkultistáét, aki még nem érte el a tökéletességet, és a harmadik az adeptusét a megvalósítás pillanatában. A princípium, amit most tanulmányozunk, az első esetben a fizikai testen keresztül működik, a második esetben az antahkaranán keresztül, és a harmadik esetben a monádon keresztül.

Csodálatos megfelelés van a monad, az antahkarana és a fizikai test között, de mivel ezt kissé nehéz megérteni, ezért fokozatosan vezetem fel. Az atma-buddhi-manas az isteni az emberben. Az embernek az a része bontakozik ki valójában, különösen a szűkebb értelemben vett manas kap ösztönzést a próbaösvényen, a buddhikus az Ösvény első felében, míg az atmikus a második felében. A beavatás összekapcsolódik egy új kezdeményezés eszméjével, például amikor a manas meghajol a buddhi előtt, és a gondolat a szeretet szolgálójává válik. Az emberi hármasság elsődleges teendője ezeken a síkokon van, de szükség van valamire, ami elkülöníti ezeket a működéseket, mint egy porszem a ködben, vagy egy picinyke szennyeződés a gyöngyben. Később, Logos-szá kell válnia, egy világot a világ belsejéből kell látnia, azaz saját külsejéből. Innen adódik annak szükségessége, hogy belemerüljön az anyagba.

Ezért az isteni nem tud hirtelen belépni az anyagi világokba, csak pontról pontra. Az antahkarana egy adott személyhez csatlakozva egy ilyen pont. Az antahkarana így az alsóbb emberben a felsőbb önvalót helyettesíti. Egy adott inkarnációban a felsőbb önvaló nem mutatkozik meg, mindaz, amivel rendelkezik, korábbi életek fejlődésének szerzeménye. Valami kiválasztásra került különleges céllal erre az életre, és a személyiségnek nem a kibontakozásnak kell eleget tennie, hanem a pillanatnyi feladatot kell elvégeznie. Ő a jelen teremtménye, nem az örökkévalóságé. Ezért kell teljesen feladnia magát a magasabbért, minden remény nélkül sajátmaga számára, kivéve jutalmát a devachan-ban. Ha nem ezt teszi, a magasabb ellentétévé, célja akadályozójává válik.

Minderre rámutatott Osiris egyiptomi története. A magasabb önvaló Osiris. Osirisnak a magasabb tereken van teendője. Nem tartózkodhat lent, hogy Typhonnal és Settel háborúskodjon, de gondoskodott fiáról, Horusról erre a célra. Horus az antahkarana. Az antahkarana az egyetlen dolog, ami isteni a személyiségben, aki saját atyjának kicsiny inkarnációja. Ez magyarázza meg a "Horus születése" kifejezést.

Ezt követőleg tekintsük át a személyiség és a testek sorozata közötti különbséget! Horusnak kellene lennie a személyiség uralkodójának. Azaz, építenie kellene egy birodalmat a Földön, ami apját jelképezné. Ez esetben a testek különböző fajtájú anyagokat vonzanának, különböző mértékű rezgést vennének fel, formákat és szokásokat alakítanának ki, a felülről való személyiséggel egyezően. Horus így az isteni személyiség lenne az emberben, teljes harmóniában a három magasabb princípiummal, földi birodalomban létrehozva, amint a mennyekben van, és egyfajta isteni négyes alakulna.

Azonban kell foglalkozni a karmával, a korábbi inkarnációk során a sűrű fizikai testen keresztül végrehajtott cselekvések karmájával. Belép a karma, és kívülről árnyalja azt a testet, öröklődés és más közvetítő hatásokon keresztül, még mielőtt megszületik.

Kívülről jövő dolgok állandóan alakítanak rajta számtalan módon megszületése pillanatától kezdve, és másfajta személyiség felépítésére hajlamosítanak. Typhon akar lenni az uralkodó. Ha bármely inkarnációban nagymértékben nyerne csatát, és foglyává tenné Horust, akkor az "ön-személyiség" létrehozatalának legboldogtalanabb jelenségével állnánk szemben.

Mégis, még ez a vereség sem lenne hiábavaló. Ha a felsőbb még nem képes arra, hogy uralkodó legyen az elmúlt karma által hozott tapasztalatok közepette, csak azt jelzi, hogy még a tanulás állapotában van, nem az intuíció (ihletve látás) állapotában. Tapasztalatokból kell tanulnia, néha keserű tapasztalatokból. Azonban minden tapasztalat, amit a karma okoz, jó a lélek fejlődésének, és habár érkezhet ellenség álruhájában, valójában a legjobb barát. Ezért, végül Typhon nem ellenség, egy másik helyettes, az antahkarana helyettesítésére, ami jól elrendezett folytonossága a képzésnek a magasabb számára, növekedése folytatásának eszköze. A "karma Urainak" képviselője, azaz a sugár megnyilvánult aktivitásának megtestesült korlátozásai, a hét "ring-pass-nots" (áthaladást fogó gyűrűk). Bármilyen teremtőképességről legyen szó, nincs megengedve nekünk, hogy elmenjünk végig az úton az anyagiság teljes halál-stoppjáig, hanem visszavetnek bennünket erről a "külső élről", az objektív vagy megnyilvánulási laya pontról. H.P.Blavatsky beszél a Lipikákról, akik szellemi értelemben vett lényiségek, nem az elme és nem az anyag értelmében, így az "Ember maga", írja a Titkos Tanítás-ban, bünteti vagy jutalmazza magát. "Mi teremtjük az okokat, és ezek felébresztik a megfelelő erőket, amelyek magnetikusan vonzást gyakorolnak és visszahatnak az őket létrehozó okokra."

Mindennek van határa az univerzumban, így az emberi testnek, és ismétlem, az emberi elmének is. Ez megfelel annak a ténynek, hogy a fejlődés fokozatos, mintha lépcsőfokonként mennénk felfelé, de a lépcsőfokok eltérőek ezen a létrán, mind az ásványi, mind a növényi és az állati birodalom esetében, stb.

Most érünk a dolog kritikus pontjához. Említettem, hogy az antahkarana helyettesíti az isteni, a felsőbb önvalót. Ez nem teljesen igaz, mégis úgy tűnik, mondani kellett, hogy elvezethessen bennünket a mélyebb igazsághoz. Az isteni a tapasztalás alanya, aki tapasztal; az anyag a tárgy. Ez a kettő nem járhat együtt valaminek a segítségével, ami egyikükben van meg, de együtt járnak, mivel mindkettő egy nagyobb egész kivonata. Emlékezzünk vissza a Fényoszlop történetére! Vishnu (a Második Logos, az isteni) és Brahma, a Harmadik Logos (az anyag) nem lehetnek meg együtt, amíg Shiva (az Első Logos) nem jelent meg, és nem bizonyította nekik, hogy ő végképp mindkettőjüknél felsőbbrendű. Ezután mindketten neki szentelték magukat, és elkezdtek dolgozni Neki engedelmeskedve. Nem tartózkodhatott velük, mégis, Ő harmóniát teremtett közöttük, és megígérte nekik, hogy ismét találkozhatnak Vele, ha munkájukat elvégezték. A harmónia megmaradt, kapcsolati eszköz az alany és a tárgy között, a tudó és a tudott között, az isteni és az anyagi között. Ez a harmónia maya, az életünk, ami helyettesíti az igazi életet.

Az emberi lényben antahkarana így maya képviselője, és megint csak a fizikai test, a karma támaszpontja. Mivel a monad az Első Logos az emberben, a magasabb önvaló a Második (három képességgel), és az alsóbb én a Harmadik (ugyancsak három tulajdonsággal), és antahkarana képviseli az első Logost (a monadot), amíg a Harmadik és Második együttes munkája be nem fejeződött. Ha ez megtörtént, akkor antahkaranára többé már nincs szükség, mivel az ember befejezte emberi pályafutását, és Uruk (a monad) jelenlétében vannak ismét. Így az adeptusság elérését követően antahkaranára már nincs szükség, mint ahogy az ego is csak eszközzé válik; a tudatosság többé már nem maga az ember, csak erők sorozata.

A hatha jógát ennek a sugárnak a mágiájaként tartják számon. Indiában ezt az analógia elméletére alapozzák, és arra a hitre, hogy amint az elme befolyásolja a testet, úgy van hatással a test is az elmére. Tisztelői a test feletti legszigorúbb ellenőrzést gyakorolják, nem kínzások vagy egészségkárosító gyakorlatok kirovásával, kivéve a kultusz néhány tudatlanja vagy félrevezetettje között, hanem a fizikai egészség és állóképesség legtökéletesebb állapotába hozzák, és az éteri hasonmásra légzéstechnikával hatnak, mindezt az elmeerők vagy siddhik elérése érdekében, vagy nagyfokú koncentráció elérésére. Az egyiptomi mágia nemcsak a testet vette számításba, hanem dolgok számos változatát, jelképrendszeren és analógián keresztül működve gyakorolt hatást a belső és a külső világokra. Minden külső dolog, úgy tűnik, jelentőséggel és belső hatással bírt számukra, így szorosan összekapcsolták a belső és a külső világokat, gondolkodásukban és életükben egyaránt.

5. Az ötödik sugárnál találjuk a tüzet, amit jellemző vonásként említettünk, és az alkímiát, mint mágiát. Ez nagyon világosan mutat rá a tudományos sugárra, amelynél a legaprólékosabb pontosságú igazság és tisztaság a siker követelménye. Agni-nak vagy tűznek, minden formájában sok köze van az ember munkájához a kémiában és a fizikában, valamint a tiszta és az alkalmazott tudomány minden ágában. Összeköttetésben áll a tényleges emberi elmével, és azzal a nagyon érdekes ténnyel is, hogy a tudomány csaknem teljesen a látás érzékelésétől függ, ezért a fény közvetítőjétől, agni egy formájától. Például, ha a testben levő hő természetéről szükséges tudás, a tudós nem érinti ujjával azt, hogy érzéssel szerezzen tudomást a hőről, egy hőmérőt alkalmaz, hogy jelezze a hőt látható módon. Amint az köztudott, a zoroasztrianizmus a tűz és a tisztaság vallása.

6. A hatodik sugár jellemzője az "istenség inkarnációja", és mágikus erőt, bhaktit vagy odaadást jelent. Ez megfelel a mi osztályozásunknak, mivel ennek a sugárnak a rajongója úgy tekint Istenre, mint a jóság inkarnációjára a tárgyi világban, nem mint elvont istenségekre, akik vonzóbbak a többi sugárhoz tartozó emberek számára. Főleg a kereszténység ilyen típusú vallás, nem feledkezve meg a földi gazdagságról és jólétről a Földön, és az eljövendő életben.

7. Valamely ismeretlen okból a hetedik sugár jellemzőjét nem adták meg, talán, mert ha megemlítették volna a szépséget, esetleg elsiklottak volna mélyen ülő jellege felett.

Az ember nagy számban láthat elementáris imádatot Indiában. Az elementáris fogalmának lényeges eszméje az, hogy az életnek, mielőtt belépne az ásványi birodalomba, nincs határozott vagy megtestesült formája. Ez az elementáris lényeg sietteti az ásványi lény tartósságának és szilárdságának élvezetét. Ha megpróbáljuk elképzelni ennek az élet-siettetésnek az állapotát, megérthetjük, milyen sóvárgással folyik bele az emberi gondolat asztrális síkon létrehozott formáiba, és hogy ha létrejön egy forma vagy kép, ami az ismételt és kollektív emberi gondolat gyújtópontjává válik, egy képben vagy ereklyében az elementáris élet nagyon erős vezetést vagy irányba terelést kap, ahonnan ereje visszahathat az emberi lelkesedésre. Nagy erőt lehet ezen a módon jó vagy rossz felé terelni, így rendelkezésre áll mágikus eszköz, talizmán vagy ereklye, hogy az elementáris erőt vagy életet, az emberi erő kiegészítéseként rendelkezésre állítsák. Mechanikus abban az értelemben, hogy az alkalmazott erő akaratlagosan nem változtatható, hanem automatikus folyás, válaszul az emberi vágyra, szándékra és gondolatra. Szokványos mágiákat így azok folytatnak, akiknek kulcsuk van az elementáris erőkhöz. Sok régi szertartás hátterében kétségtelenül ezzel a princípiummal élő különféle módszerek álltak, amelyek telepatikus vonalakon működtettek felerősített jó szándékokat. Ez teljesen ahhoz hasonló, ahogy az ember a vízesést használja fel elektromos erő előállítására, hogy gépeket működtessen az emberi izomerő pótlására.

A régi Indiában a Dévák fogalmát az összes erő jelölésére használták. Említettem, hogy a Nap jelképezi az istenit, mivel saját fényével ragyog, és a hold az anyagot, mert visszavert fényt sugároz. A dévák kiszabadított lények. Az ember is déva belső lényegében kötöttségén túl. A Természet dévái, az állandó forma nélküli lények, mint ami a tűz szelleme is, valamint a viszonylag szabad lények széles változata - videha és prakritilaya - ilyen kötődésekkel társultak és társulnak az emberhez.

Megkíséreltem ezt a témát érzésbeli szempontok nélkül ábrázolni, a folyamatok természetét így bemutatva. Egy szentély papja számára, például, látható, hogy a "mágia" hatékonysága nem függ saját bármikori morális állapotától, habár hitének és szándékának kell lennie. Ez, ahogy én értelmezem, megfelel annak a hitnek, amit a modern "magas" vagy szertartásos imádási helyeken éreznek.

Említettem már a hetedik sugárról szóló fejezetben, hogyan egészíti ki az emberi erőt a szépség természetes módon, milyen szentséges a test, az érzések és a gondolkodás felfrissítésében, feltöltésében vagy felélesztésében, és megfordítva, minden ügyesség a cselekvésben, ami az akarat tudatos vagy öntudatlan felajánlása, hogyan vezet szépséghez formában, ami visszahat ránk a már említett felfrissítő hatásával. Lovon való tökéletes futás a legszebb végtagokat alakítja ki. A kezek helyesen alkalmazott működtetése - nem nehéz szerszámok balkezes megragadása - hozza létre a legszebb kezeket. Tehát mindenütt tökéletes működés, helyes és megfelelő egyensúllyal, a forma szépségét hozza létre, így "virtuóz körforgást" idéz elő a dharma elve az anyagi működésben.

Előző - = o O o = - Következő

Szerző: Ernest Wood