A hét sugár - A negyedik sugár

A negyedik princípium túlsúlya jellemzi a negyedik sugárhoz tartozó embert. Tulajdonsága a harmónia. Nem tudja külön kezelni a belső világokat és a külső világokat életében. Ha van egy eszméje, elégedetlen, amíg nem ad annak gyakorlati kifejezést; és ha valami elvégzendő munkája van a világon, boldogtalan, amíg ki nem fejez általa egy eszmét vagy eszményit. Az emberek között nem képviseli különösképpen a belsőt (amint a kormányzó, az emberbarát, és a filozófus), sem különösképpen a külsőt (amint a tudós, a vallásos rajongó és a művész). Maya princípiumát mutatja, amiről már leírtam, hogy Shiva sajátságos kifejezése, Vishnu és Brahma összhangba hozása. A Földön nem lehet nagyszerűbb valóság, és mégis káprázat, mert ez nem Magának Shivának az élete, az igazi ananda. Aktivitását nem anyagi érdekek irányítják, de nem is az elme érdekei. Bizonyos értelemben az első három sugár, mint egy egység , és az utolsó három sugár, mint egy egység képez egy ellentétpárt, mivel az első három főleg befelé mutató, és az utolsó három kifelé mutató. Meg kell jegyezni, hogy a kormányzóság és köztisztviselőség befelé mutatók, mert magukban foglalják a szabadság értékelését, és megkísérlik olyan feltételek megteremtését, amelyek minden személynek biztosítják a szabadságot, hogy élvezzék saját képességeik fejlesztését és kihasználását, meghagyva nekik az önmagukra találás örömét. A filantrópia (emberbarátság) a jószomszédiságban és testvériségben ugyancsak befelé mutató, mivel magában foglalja a társas élet értékelését, a ragaszkodás érzését, és tudja, hogy az ajándékok és árucserék kisebb jelentőségűek, mint a bajtársiasság érzése, helyes felfogással az adás-kapásról, és hogy a szeretet egy kis kunyhóban jobb, mint a legnagyobb gazdagság szeretet nélkül. Az emberek érzékelik bizonyos mértékig ezt az igazságot háborús időkben, amikor a bombák hullani kezdenek, és szeretetet éreznek egykori helyi vetélytársaik és ellenségeik iránt. Harmadszor, a filozófus befeléfordultsága kevés magyarázatot igényel.

Ezekkel ellentétben áll a másik három, a tudós, a vallásos rajongó és a művész, a kifelé fordulók, akik értékelik a világ dolgait, és végül általuk kaput találnak a végtelenhez.

Ezen két csoport között helyezkedik el a negyedik típus. Képviselői a kettő viszonyának tökéletességében találják meg boldogságukat. Ezt a viszonyt nevezte Shri Krishna "az Én másik prakritim"-nek (az én másik megnyilvánulásom), daiviprakriti, nem pusztán maya, hanem yogamaya. Mindezek felett igaz az ehhez a sugárhoz tartozó ember tapasztalatában, hogy nincs sorompó vagy válaszfal az emberi lélekben, ahol az Isten végződik, és az ember kezdődik, ahogy Emerson mondta.

Miközben méltányoljuk a negyedik sugárnak ezt a sarkalatos jellegzetességét, ne gondoljuk, hogy a többi sugárhoz tartozók előbb vagy utóbb nem jutnak el ehhez. Ez a sugár a többivel összehasonlítva kedvezőtlen helyzetet jelent, mivel az embereknek nehezebb elérni tudatosság intenzitását, ami a többi hat sugárnál erőteljesebb specializáció mellett megy végbe, úgyhogy néha látszólag több közönyösséget mutatnak fel anyagi hűség, pontosság, igazság, jóság és szépség, máskor a méltóság, bajtársiasság, elvhűség iránt, mint a többi sugárhoz tartozók, de olyan előny mellett, hogy elkerülik a specializáció fogyatékosságát. Mindegyik sugár tökéletesedésénél egy megtisztulás megy végbe, ami shanti-t, békét eredményez, amelyben az ember igazi önmaga megismerőjévé válik.

A negyedik sugárhoz tartozó ember fejlődésének korai szakaszaiban változékonyságot és hangulati változatosságot mutat, néha az önmegvalósítás felé hajlik (az első három sugár), néha az odaadás felé (az utolsó három sugár), de sohasem fog egészen elkerülni kiegyensúlyozott helyzetétől, ami az emberi természet mindkét oldalának egyidejű jelenlétére utal. Ez sok boldogtalanságot okoz neki; mivel munkájában, amit végeznie kell a világban, szükségét érzi egy eszmény kifejezésének; másrészt, bármilyen eszmény, amelyhez vonzódik, hajlamos megbélyegezni és kiégetni lelkét, hacsak nem tudja kifejezni azokat. Így ő nyugtalan lelkiismerettel él, amíg el nem éri az élet áldott állapotát, amelyikben belső és külső része állandó harmóniában működő állapotba kerülnek, amelyben a külső és a belső növekedés törvényei, a karma és a dharma, eggyé nem olvadnak össze. Ha összeolvadnak, akkor kerül legközelebb a valódi boldogsághoz, ami csak lehetséges a Földön; a belsőnek a külső felé, és a külsőnek a belső felé való közvetítése teljes és folyamatos lesz, és olykor a jövőbelátás szelleme kifejezésre tör.

Az ősi Egyiptom élete és vallása ennek a sugárnak az erős befolyását mutatja. Annak a földnek a dolgai az életet képviselték, és az élet képviselete nagyonis tárgyias formát öltött. Vegyük, például, az egyiptomiak építészetét ferde vonalaival és kör alakú, testes oszlopaival, alárendelve állati és növényi formáknak, nem pedig díszítésre alkalmazva azokat a formákat. Másfelől, a szobrászat és emberi alakok és más élőlények rajza sokkal inkább matematikai formában jelent meg, mint bárhol másutt.

A forma és élet közötti megfelelésnek ez az észlelése a mágia régi fogalma szempontjából volt előtérben, ami nyilvánvalóan nagy szerepet játszott abban a régi életben. A művészetnek egy formája is volt, amelyben a jelkép és az akarat-befolyásolás képeztek érdeket és hatalmat, egy olyan művészet, ami szép valakinek az elméjében, ha van kulcsa tolmácsolásához, de nem ilyen formában. Volt törekvés elme-hangulatok formákkal való kifejezésére, amelyek megfordítva, hasonló elme-hangulatokat voltak hajlamosak életre kelteni azokban, akik meglátták. Mindez összhangban van mai, modern pszichológiánkkal. A következő módon szemléltethetném: az életet kifejező jelek mindig görbék, mert az élet kiszámíthatatlan. Egyenes vonalak és szögek kiszámíthatók; tudjuk, merre mennek. Azonban az élet cselekedetei csak görbe vonalakkal ábrázolhatók, amelyekről nem tételezhető fel, hogy ugyanazon ösvényen haladnak tovább, mint ahogy az abban az esetben történne, ha egy olyan sugár lenne domináns, ami egy egyenes vonal. Számításba kell azt is venni, hogy ez a gondolat helyesen értelmezendő, azaz a görbe vonalnak nincsenek szögei. A negyedik sugárhoz tartozó elme ezt az igazságot valahogyan megragadja. Majd általa annak igazolásáig is eljut, hogy mi a halál világában vagyunk. Ez elfogadott dolog. Egy rendezett kérdés, az halott cselekvés. Egy ötlet az egy halott gondolkodás. Cselekvés megtételének nagymértékben az az oka, hogy megóvjuk jövőbeni cselekvés szükségességét, a gondolkodás hasonlóképp azért történik, hogy rögzítsen ötleteket, miáltal további gondolkodással takarékoskodunk. Így mind a cselekvés, mind a gondolkodás önmagát romboló, és egy halott világot hoz létre, aminek az az érdeme, hogy nem okoz gondot. Szőnyegeink és ruházatunk holt pamut és gyapjú, bútoraink holt fák, házaink, elsősorban a téglák és cement olyan holt ásványi anyag, amilyen csak lehet. Mindezekben azonban nagymértékben szépség is van, mert ez nem pusztán csak börtönvilága a halálnak, hanem változatlansága révén új elmebeli erők kifejezésének anyagi alapja, ami új kreativitással tör ki régi félelmein és idegenkedésein át, és teremt formákat, amelyek erőpróbát jelentők és nevelő hatásúak, emberiek és végső fokon isteniek, nemcsak növényekhez hasonlóan vagy állatokhoz hasonlóan szépek. Azt hiszem, ezért voltak az egyiptomiak annyira elfoglalva a halállal. Ők összhangba hozták a halált és az életet.

A mai modern időkben ugyanez a probléma vetődik fel a biológiai gondolkodásban; emberi szándékokkal és célokkal élve mi romboljuk testeink saját sejtjeit, mire való ez a rombolás, minthogy csak a hasznosat kellene megőriznünk? Ezután belül zajló növényi és állati folyamatok gondjára hagyjuk pihenés vagy alvás alatt, majd egészségét helyreállítva találjuk. Milyen bukott angyal ez az emberi elme, de látjuk, hogy mögötte vagy rajta túl levő szellemi törvénynek engedelmeskedve helyrehozza a világot és sajátmagát.

Mindenki megfigyelheti a formák, színek befolyását elmére és hangulatokra. Ha, például, Ön belép egy szobába, amit virágszerű ívelt formákkal díszítettek, tapasztalni fogja, hogy érzelmi természetét felkavarja, de ha olyan szobába lép, amelyet négyzetes mintákkal díszítettek, akkor mentális benyomást fog kapni. Ez a benyomás közvetlen, és sok jelképes ábrázolás ilyen módon működik. Ráadásul, gondolkodás társul dolgokhoz és formákhoz, és a gondolatok között, mint vonzódások, vagy mint sok szimbólum, gondolaterő kapcsolódik hozzájuk. Ez érződik a negyedik sugár érzékeny személyeinél. A mágia művészetének sok változata ezen igazságok felismerésének eredménye. A gyakorlati bűvész ehhez hasonlóan a negyedik sugárhoz tartozik.

A sugár hatását láthatjuk az emberi cselekedetek széles skáláján. Az a személy, aki erősen kifejlesztette, nagy valószínűséggel lesz színész. Ha létre akar magában hozni egy bizonyos elmeállapotot vagy hangulatot, akkor annak külső formáját fogja színlelni; például, ha vallásosnak vagy jámbornak akarja magát érezni, akkor egyházi vagy templomi ruházatot és magatartást vesz fel, országa vagy vallása jámborságra jellemző hagyományos viselkedését ölti magára, és akkor a belső állapot válaszképpen követi. Ilyen emberek mindenütt találhatók, színlelik, amivé válni akarnak, de ez nem valóságos tettetés, nem képmutatás, nem olyan vágy, hogy másokra bizonyos benyomást tegyenek, hanem olyan viselkedés felöltése, ami hamarosan valóságossá fog válni. Hallottam egy ilyen típusú angol hölgyről, aki Indiába jött, és ott szerelemre gerjedt a hindu filozófia iránt, és alig várta, hogy tanítása áthassa lelkét. Amikor visszatért Angliába, ragaszkodott ahhoz, hogy indiai módon öltözködjék, és a padlón ülve egyék. Ellenségei kinevették, barátai rajta köszörülték nyelvüket, de ő csak engedelmeskedett egy számára helyes ösztönzésnek.

A negyedik sugárhoz tartozó emberek jó színészek, mert amikor elméjükben létrehozzák azokat az érzelmi állapotokat, amelyeket alakítani akarnak, a külső formák és cselekedetek, amik azokkal az állapotokkal járnak, számukra különleges odafigyelés nélkül a legkönnyebben megvalósíthatók. A fizikai kultúra és megnyilvánulás eleganciája is jellemzőjük (például a spanyolok között), mivel az a testben levő szellemi szabadság kifejeződése. Elmének anyagra, és anyagnak elmére való átfordításának minden változata megtalálható e sugár sokféle működése között. Bűvész, színész, szimbolista vagy költő, mindnek megvan a helye itt.

Indiában, ahol minden olyan rendkívüli méretekben található meg, úgyhogy az emberi faj valóságos kicsinyített mása, ennek a sugárnak a befolyása erősen látható a művészetben és az imádás néhány formájánál. Ha egy Nyugatról érkezett személy elég szerencsés (ritka az ilyen), hogy saját rokonszenve alapján elnyerje egy hindu család barátságát és bizalmát, úgyhogy életük semmilyen részét nem titkolják vagy másítják meg jelenlétében, talán bepillantást nyerhet, milyen dolgok foglalják el a szent helyet, ami minden hindu otthonban megtalálható. Képeket vagy festményeket fog ott találni, amelyek messze állnak a művészet külső zsinórmértéke szerinti szépségtől. Hamarosan felfedezi azonban, hogy barátja mélységes tisztelettel közelíti meg azokat, és elragadtatással beszél szépségükről. A szépség ott van, de csak a szemlélő elméjében, és annak élő valóságát a meghitt sugalmazás ébreszti fel.

Ez nem nagyon különbözik a nyelv használatától. A 'szépség' szó messze van magától a szép jelzőtől, de amint a szépség látványa említésre kerül, ismert dolog kapcsán, felelevenedik az elme előtt. Igaz továbbá, hogy a nyelvnek lehet jelentésén túlmenően is szépsége, de ez az aspektus a hetedik sugárhoz tartozik, a nyelv használata gondolatok kifejezésére művészet, ami mindenekelőtt a negyedik sugárhoz tartozik. A negyedik sugárhoz tartozó ember rendszerint gazdag szókinccsel bír.

Láttuk, hogy az első és a hetedik sugár esetében az akarat, a második és a hatodik sugár esetében a szeretet, a harmadik és az ötödik sugár esetében a gondolat az uralkodó. A negyedik sugárhoz tartozó ember ezen vonalak egyike mentén sincs, a tudatosság mindhárom erejét bírja többé-kevésbé egyenlően vegyítve, de egyiket sem olyan tökéletesen, mintha a többi vonal valamelyike mentén specializálódott volna. Az a képesség, amit ez a kiegyensúlyozott helyzet teremt az elmének, a képzelőerő, ami az akarat, szeretet és gondolat elegye. Ha egy ilyen típusú ember elkezd egy problémát kieszelni, nem valószínű, hogy sokáig ragaszkodik a logikai összefüggéshez, érzése áttör azon, és gyakran ötlik elméjébe a megoldás, feltárva az akarat összpontosítása útján. Másrészt, ha valami felszítja érzéseit, logikája is működésbe lendül, és talán rámutatnak a helyzet humoros voltára, esetleg az események céljára.

Pozitív alakjában ez a képzelőtehetség mágikus erő, és az emberélet tele van ilyennel. A dolgokat szemlélve, az ember látja az életet, életét nézve, látja a dolgok világát. Nem fordíthatja figyelmét csak az egyikre. Ha e téren erő birtokába jut, igazi mágussá válik, összekötve a látottat a látatlannal, látható dolgokat létrehozva láthatatlan eszközökkel, és láthatatlan eredményeket látható eszközökkel.

Ezen a vonalon levő, irodalmi téren munkálkodók nagy képzeletgazdagságot mutatnak fel eszméik kifejezésére, és bámulatos hasonlatteremtő képességük a föld legtávolabbi pontjairól állít képeket szolgálatukra. Shakespeare-hez és Kalidasa-hoz hasonló képzeletszárnyalást hív életre ez a képesség.

A képzelőerő nagyon életszerű dolog lehet, és gyakran, mint rendkívüli erő mutatkozik meg gyermekek életében. Nemrég hallottam két kisleányról, akik arról beszélgettek, hogy mit fognak csinálni , ha felnőnek. Egyikük azt mondta, hogy szép otthont teremt, és sok gyermeke lesz. A másik, aki a legkevésbé sem ideális viszonyok között nevelkedett, azt felelte: "Jó, és nekem lesz egy iskolám, és a gyermekeid oda fognak járni. És megpofozom őket, és megpofozom őket, és megpofozom őket!" - tette hozzá élvezettel. Az első kislány könnyekben tört ki, és zokogása közben így szólt: " Óh , te kiállhatatlan, mit tennének neked gyermekeim, hogy így meg kellene őket ütnöd?" Nem túl gyakori, hogy valaki a képzeletet ilyen élénknek találja későbbi életében, habár régebbi fajok esetében általánosabb volt, mint az indo-germán fajnál. Ismertem egy kínai orvost, aki mesélte, hogy szabadidejének élvezete abból áll, hogy hátradől nagy karosszékében, és elképzeli, hogy a mennyországban van. Tapasztalata szemmel láthatólag olyan valóságos volt, hogy csaknem olyan élvezetes volt, mintha valóban ott lett volna.

A képzelőerő értékét figyelembe vehetjük pihenésnél és alvásnál. A "kastélyok a levegőben" akaratlagos élvezete az egyik legjobb mód a fáradt diák elméjének pihentetésére és az alvásra. Jó dolog, ha az ember néha álmodozhat lehetetlen vagy csaknem lehetetlen dologról, feltéve, ha a szóban forgó dolog valóban humánus, nem érzéki, egészséggel, gazdagsággal, szépséggel kapcsolatos. Ha a beteg, nyomorék, kövér ember néha élvezi gondolataiban egy jó test karcsúságát, hajlékonyságát, anélkül, hogy erőltetné a gondolatot, a képzelőerő szabadságával igaznak vélve, de abban a tudatban, hogy ez csak fantázia. Ez elkezdi uralni a valóságot, de összeomlik, ha ez céljává válik, és nemcsak egyszerű élvezet miatt működik a képzelet. Ne hívjuk menekülésnek! Erőnk fontos része. Menekülésben mi bilincsben lennénk, úgy, ahogy a türelem türelmetlenséget tartalmaz. Örömben gyarapodunk. Ami igaz emberi, annak nincs szüksége ösztökélésekre vagy célokra, sem büntetésekre, sem jutalmakra.

Nyugaton az ír nép jól szemlélteti ennek a sugárnak a mentális tulajdonságait. Adottságaik gyakran keverednek, ami fejtörést okoz másoknak, illetve szórakoztatja őket, aszerint, hogy a helyzet komoly vagy könnyed. Viselkedésük logikusra fordul, amikor az a legkevésbé elvárt, és fordítva, ésszerűből átmegy fantáziálásba ugyanúgy. Ez valójában általános jellemzője a sugárnak, működésük elindul egyik vonalon, és egy másik vonal mentén fejeződik be, jókedvvel indul, és gyakran melankóliával fejeződik be, komolyan indul, és játszva fejeződik be. Ez sok ír vicc eredetének az alapja. Egyszer egy történetet meséltek egy úrról, aki egy nap sétát tett, és összeakadt egy ír barátjával, aki ásott az út mentén. Feltett neki néhány hiábavaló kérdést, amilyeneket ilyen alkalmakkor hajlamosak az emberek feltenni. "Halló, Mike! - mondta - "Mit csinálsz ? Ásol egy lyukat?" "Nem," érkezett a váratlan válasz, "a földet ásom, és meghagyom a lyukat." Ennek egy fordított esete történt, amikor egy bizonyos ír építési munkálatokkal foglalatoskodott, és megkérdezték, hogy hozzászokott-e már a létra-mászáshoz. Így felelt: "Nem, Uram, sohasem másztam fel létrán, egy esetet kivéve, amikor lementem egy forráshoz." A teuton, aki fetisizálja a törvényt, vagy inkább a szabályokat, ritkán képes megérteni az ír egyszerű logikáját, aki nem előírt szabályok szerint él, és nem veszi figyelembe azokat, ha szükségteleneknek tűnnek.

Ha megkíséreljük ezt a sugarat az állati birodalomra való hivatkozással ábrázolni, azt óvatosan kell megtenni, nem összetévesztve az állatit és az emberit. Az állat egyszerűbb, és nincs ellensúlyozó mérlege, ami az embernél megvan, vagy más módon megmagyarázva, az állat nem képes arra, amire az ember, azaz második vagy alárendelt sugarait aktivizálni a vezérsugár szolgálatában.

Ezek a majom törzsbeli unokatestvéreink, akik felmutatják ezeket a tulajdonságokat, ahogy volt szerencsém látni velük való eseti kapcsolat során törzshelyeiken. Elindulnak valami komoly dologban, majd egy perccel később egymáson szökellve, ugrálva fejezik be. Nyugalmuk töprengő melankóliája aktivitásuk teljes játékosságába fordul át, és a humor keresztültekint ezeken az állapotokon. Hogy nevetnek egymáson, ha nincsenek a kétségbeesés mélységeiben, vagy nem borzonganak nagy merészségükben. Érdemes megfigyelni, hogyan tettetik magukat, és próbálnak válni valamivé utánzással, mutatnak fel kidolgozatlan és változó jellemeket munkálkodásuk során. Idézhetünk végezetül néhány sort Kipling ' A majomnépség úti éneké'-ből (The Road Song of the Bandarlog), aki igazi tehetséggel ragadta meg hangulatváltásaikat, primitív formában bemutatva boldogság és lehangoltság, aktivitás és tétlenség közötti váltakozásukat:

Íme itt megyünk, elhajított virágfüzéren,

Félúton a féltékeny hold felé,

Nem irigyled zsibongó seregünket?

Nem vágysz te is táncoló kezekre?

Ágas-bogas soron ülünk,

Szép dolgokon elmélkedünk,

Tetteinkről álmodozunk,

Egy-két perc, és valóság lesz,

Ami nemes, nagy és szép,

Csak kívánni kell, s megnyerheted.

Minden beszéd, mit hallottunk,

Denevértől, állattól vagy madártól,

Bőr, uszony, pikkely vagy madártoll,

Fecsegjen mind együtt, gyorsan!

Óriási! Nagyszerű! Mégegyszer!

Locsogjunk, ahogy emberek beszélnek.

Majd szökkenő sorokban fenyőkön át

Himbálózunk vadszőlőn át fényesen és magasban,

Hetet-havat összehordva, nemes zaj, mit mi teremtünk,

Biztos lehetsz, még valami ragyogót létrehozunk.

Állati életen keresztül ábrázolva emberi tulajdonságokat, a legkevésbé sem lebecsülve, mivel az állatok csodálatra méltóak, kitűnő meditációs témáink lehetnek. Fontoljuk meg, például, a kutya hűséges odaadását, vagy a macska lazaságát; csak előnyére válik az embernek, ha egy pillantást vet rájuk. A majom tulajdonságai lényegesek számunkra mind a test, mind az elme szempontjából. Elsődleges tulajdonság, minden kísérletünk és tévedésünk alapja, még a legmerevebb tudósnak is meg kell engednie magának, hogy képzeletbeli szárnyalásokat tegyen az ismeretlenbe, mielőtt megfogalmazza elméleteit. Az irodalomban és a művészetben működését nagyon üdítőnek és tanulságosnak találjuk, amikor megengedjük az elme számára, hogy játsszon, az anyag stabilitásának görcsös fennhatósága nélkül. Így megismerjük a szeszély élvezetét. Haladásunkra szolgál, hogy Emerson úgy tudott a tényekre tekinteni, mint az örök valóság puszta jelzéseire a mennyekben. A gyakorlati életben senki sem fogad el semmit "örökre", az "örökre" puszta gondolata a legmélyebb sötétségbe taszít bennünket. Még az "örökké előre és felfelé" is ezt a hatást váltja ki. Az elme kapuját mindig nyitva kell tartani, mert nem tudjuk, mit nem tudunk.

Előző - = o O o = - Következő

Szerző: Ernest Wood